Maros Művészegyüttes: Mezőség mosolya

Mezőség mosolya – változatos tánckompozíciók színpadi megjelenítése, megmerítkezés egy páratlan gazdagságú vidék archaikus kincseiben,  énekkel, tánccal, prózával. 

Az előadás címe reflektálás mezőség kulturális sokszínűségére, zenei gazdagságára, táncainak vitalitására. A táncjelenetek a mezőségi magyar és román tánckultúra sokszínűségét hirdetik. Az erdélyi román és magyar néptánc közös alapokon nyugszik. Több nemzet évszázadokon át való együttélése ezen a vidéken gazdag táptalajt jelentett számos táncforma kialakulásához. „Nekünk dolgunk van az erdélyi román néptánccal, mert az a magyar örökség része, ugyanis az erdélyi magyar néptáncban gyökerezik” – vallja Varga János.

A műsorban központi helyet foglal el a “A kilenc csodaszarvas” című, román kolindát idéző lírai jelenet. Bartók ezt a román népballadát használta alapul a Cantata Profana című művéhez. A mozzanat nem csupán a szarvassá változó fiúk történetét hivatott megjeleníteni, hanem megfogalmazza Bartók legfontosabb üzenetét, mely azóta számtalan táncos generációnak éltető forrása, vezérlő csillaga: “csak tiszta forrásból” 

Az előadás lírai jeleneteinek egyike az Énekek Éneke sorait megjelenítő táncköltemény. Salamon király szerelmes énekeiből válogatva, az alkotó, széki férfitáncok bemutatásával, lírai érzékletességgel állít párhuzamot a lélek és test megnyilvánulásának szépsége között. 

Az alkotó a tánc szerelmeseinek alázatával és aprólékosságával válogat mezőség különböző falvainak tánckultúrájából: Alsótők, Girolt, Bonchida, Válaszút, Kide, Bálványoscsaba, Szék, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Borsa- völgyi dallamok

Énekel: Kásler Magda, a Maros Művészegyüttes zenekarának kíséretében 

Zenekarvezető: Moldován Horváth István 

Tánckarvezetők: Farkas Sándor Csaba és Kásler Magda 

Rendező-koreográfus: Varga János 

Igazgató: Barabási Attila Csaba