Zenéltek már a Scorpions előtt, nem fogott ki rajtuk az sem, hogy a tagokat katonának vitték. Énekelnek az illúzióról, őszinteséggel fájdalmaikról, örömeikről. Ők a Hooligans zenekar. Az elmúlt húsz évük slágerei pénteken este megelevenednek az Forgatag színpadán is. A frontember, Kiss Endre ,,Endi” válaszolt telefonon feltett kérdéseinkre.
– A nyár nem a pihenés időszaka a Hooligansnek. Most éppen honnan hova?
– Hála Istennek, hogy nem a pihenés időszaka sem a nyár, sem az ősz, sem a tavasz de még a tél első fele sem. Igazából csak a február-március az, amikor arra vagyunk kényszerülve, hogy kevesebbet zenéljünk, de az nekünk kínzás igazából. Mi annak örülünk ha úton, ha koncerten lehetünk. Most húsz éves a Hooligans, így ebben az évben ezt ünnepeljük minden nap meg minden koncerten. Azt hiszem, eddig ebben az évben olyan ötven koncert volt, de év végéig minimum 30-40 bulival számolunk még.
– Gratulálunk a Hooligans zenekar elmúlt húsz évének. Úgy látom a zenekarotokat, hogy nincs olyan probléma, amit ne tudna megoldani. Honnan ez a láthatóan sok energia?
– A legfontosabb az, ha az ember szereti amit csinál, akkor ezeken nem is kell elgondolkodni. Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte gyerekkorunk óta együtt zenélünk. Tibivel, a gitárosommal negyven éve zenélek együtt, Csipával is vagy harminc éve. Amikor az első zenekarunk megalakult, akkor voltunk fejenként ötévesek. Van egy mély barátság és tisztelet egymás felé, meg a zeneszeretet, ami még életben tart. Ezért nem is kérdés, hogy energia van vagy nincs, hiszen az ember egyszerűen felmegy a színpadra – még akkor is, ha nem volt jó napja vagy éppen fáradt –, és megpróbál mindent beleadni, és ez önmagától tud működni az emberben.
– Most pedig együtt vagytok húsz évesek. Mire vagy a legbüszkébb? Melyik részeket lapozgatnád szívesen a Hooligans nagykönyvéből?
– Ha utólag nézi az ember, akkor nem tűnik nehéznek, de közben meg tudom, hogy voltak nehezebb napok, hetek, de mára már az is megszépült. De az ember olyan, ha próbálkozik és nem sikerül, nem jut el oda, ahova szeretne, addig sok mindenen át kell mennie. Minden perc boldogság volt, ahogyan mindenért meg is szenvedtünk, de ez így is van jól.
– Hozzászoktunk ahhoz, hogy a Hooligans dalainak, dalszövegeinek mély mondanivalójuk van, de azt gondoltuk, hogy egy ilyen kemény rocker majd nem fog ilyen mélységében beszélni magáról.
– Jaj, hát nem vagyunk mi olyan kemények. De fontos, hogy az igazi kemény rockerek írták meg a legszebb balladákat, ők a leglelkizősebbek. Függetlenül attól, hogy tetováltak vagyunk vagy a rockzenét szeretjük, lelkizősebbek vagyunk lehet, mint azok, akik nem rendelkeznek ilyen külsőségekkel.
– Ha ti most tinédzserek lennétek, szeretnétek a Hooliganst?
– Aaa… Na ilyet még nem kérdeztek tőlem. Nem tudom, hogy akkor szeretném-e a Hooliganst. Jelen pillanatban imádom, ez az életem és ez a mindenem. Bocsánat a zaj miatt… Csak éppen a gyerekeimmel vagyok a játszótéren. De szóval mi imádjuk, és tudjuk, hogy jelen pillanatban sok fiatalt megérint.
– Tehát a rocker, akit a színpadon látunk, apuka is főállásban.
– Igen, a három lányommal vagyok most kint a játszótéren.
– Gondolom, ők az első számú rajongók.
– Hát nézd, nekik én egy apa vagyok. Én remélem, hogy egy jó apa. Ha eljönnek koncertre, akkor is elkezdenek a színpad mellett játszani, unalmasabb nekik, mert ők látnak egész nap hála Istennek. Úgyhogy nekik én nem vagyok egy nagy szám, de ne is legyek. Inkább legyek a legjobb apa a világon. A többi az mind másodlagos.
– Milyen egy rendes Hooligans rajongó?
– Nézd, aki szereti a zenénket, azokat mind szeretjük. De vannak nagyon kemény rajongók olyan értelemben, hogy például egy évben van nyolcvan koncertünk. ők meg eljönnek mondjuk hatvanra. Képzelheted, az mennyi szervezést igényel. Meg mennyi pénzbe kerül ráadásul. Mindig meghatódunk az ilyeneken.
– Mit ígértek a forgatagozóknak?
– Egy olyan két órás koncertet fognak kapni, amit remélem, hogy mindenki élvezni fog. Mi nagyon várjuk. Reméljük, sok emberrel fogunk együtt mulatni a koncerten és előtte meg utána is.
